A képzeleti "spektrum"
• Vizuális és auditív képzeletünk is nagyon különböző lehet, ezt szemlélteti a művész:
•"Erős a képzelet, erősebb a realitásnál."
- vallja Szabó Magda, aki kislány korában a forró kályha mellett vacogott, mikor a havas erdőbe képzelte magát, felnőttként pedig 'látta' például, ahogy "Itt lovagolnak az én képzeletemben a rhodoszi lovagok ".
• Egy másik írónő, Mary Doria Russell, 'képzeletében vak', de szereplői beszédét 'hallja'.
• John Green író is afantáziás, ezt írja: 'számomra mindig minden a nyelvből épült fel'.
• Beethoven siketen is komponált. Képzeletében hallotta, amit a kottába írt?
• A híres természettudós, Craig Venter, arra a kérdésre, hogy szerinte mi a legnagyobb tehetsége, 2011-ben, még az afantázia szó megalkotása előtt, azt válaszolta: "Szokatlan gondolkodásmóddal rendelkezem. Egyáltalán nincs vizuális memóriám. Számomra minden fogalmi jellegű. Szóval azt hiszem, ez.
•
A The Living Brain című könyvében W. G. Walter EEG mérésekkel alátámasztva azt állítja, hogy vannak "koncepciókban gondolkodók", "képekben gondolkodók", és "mindkét módszert használók". Hatvan éve az alábbi tesztet alkalmazta annak eldöntésére, hogy valaki melyik csoportba tartozik (W. G. Walter, The Living Brain, 1961, 186. oldal):
"Íme egy egyszerű teszt, amellyel meg tudja állapítani, hogy Ön vagy barátai melyik csoporthoz tartoznak:
Csukja be a szemét. Gondoljon egy kockára, mint egy gyermek színesre festett fa építőkockája. Most képzelje el, hogy félbefűrészeli az egyik oldallal párhuzamosan, majd az előző vágásra merőlegesen ezeket a feleket félbefűrészeli, majd harmadszor is derékszögben vágva félbefűrészeli a darabokat. Most gondoljon az elkészített kis kockákra. Hány oldaluk lesz festetlen?
?
?
?
'Kidolgozta' a megoldást, vagy 'látta'? És mit látott még? Milyen színű volt a kocka? Látta a lehulló fűrészport is a fűrészelés közben?"
Afantáziás és képi gondolkodású memóriabajnokok:
• Lynne Kelly, memóriabajnok, a Memorycraft című könyv szerzője nemrég döbbent rá, hogy ő nem 'lát' képzeletében, de mások 'látnak'. "Valószínűleg többet használok történeteket és logikát, mint azok, akik könnyen tudnak vizualizálni." - írja. "Amikor az "élénk képek" megteremtéséről beszélek, ahogyan azt a könyvben oly gyakran teszem, nem valódi, látható képekre gondoltam. Metaforikus képekre gondoltam: fogalmakra, történetekre, ötletekre. Valóban vannak homályos, konstruált képeim valahol a fejem mögött (ennek van értelme számomra!), de ezek fátyolosak, színtelenek és meghatározatlanok. [...] Bárhol is helyezkedik el az olvasó a vizualizációs skálán, a könyvemben leírt 'KÉP' szót a saját értelmezéséhez kell igazítania, éppen úgy, ahogy ezt mindennapjaiban teszi."
• Vele ellentétben, egy másik memóriabajnok, S. Úr, akiről Lurija írt könyvet, vizuális képekben gondolkozott, olyannyira, hogy ez gondot jelentett számára a versek, a költői képek és a hétköznapi nyelvben oly gyakran használt metaforák megértésében is:
"Ez világosan jelzi, hogy a képi gondolkodás nem mindig segít a nyelv megértésében. S. esetében ez különösen akkor jelentett akadályt, amikor verseket próbált olvasni; valójában valószínűleg a versek voltak a legnehezebbek számára. Sokan úgy gondolják, hogy a költészet a legábrázolóbb gondolkodást igényli. Elemzés után azonban ez az elképzelés tűnik a legkétségesebbnek, hiszen a költészet nem annyira képeket, mint inkább gondolatokat idéz fel. A képek a versben csupán arra szolgálnak, hogy felöltöztessék a jelentést, a vers mögöttes szándékát. Ezért ahhoz, hogy megértsünk egy verset, meg kell tudnunk ragadni a kép által sugallt képi jelentést; a költészetben a képi jelentés, nem pedig a képek szó szerinti értelme a lényeges. Végül is mit kapnánk az Énekek énekéből, ha szó szerint vennénk a Shulamite leírására használt képeket - hogy magunk elé képzeljük a metaforákat, amelyekkel őt leírják? S. úgy találta, hogy amikor verseket próbált olvasni, a megértés útjában álló akadályok nyomasztóak voltak: minden egyes kifejezés egy képet keltett; ez viszont ellentmondásba került egy másik felidézett képpel."
"És vegyük a kifejezést, hogy mérlegeljük a szavainkat. Nos, hogyan lehet mérlegelni a szavakat? Amikor a mérlegelés szót hallom, egy nagy mérleget látok magam előtt - mint amilyen Rezsicsán volt a boltunkban, ahol az egyik oldalra kenyeret tettek, a másikra pedig egy súlyt. A nyíl eltolódik az egyik oldalra, aztán megáll középen... De mi van itt - mérlegelni a szavakat!" (Luria, The Mind of a Mnemonist: A Little Book about a Vast Memory, 1987, 119-120. oldal)
DALL-E így jeleníti meg képként a képekben gondolkodó S. Úr számára érthetetlen "mérlegeljük a szavainkat" metaforát: